2010. december 3., péntek

Tél és a hajléktalanok...

Úgy tűnik, hogy közvetlen környezetemben én vagyok az egyetlen ember akinek minden reggel összeszorul a szíve a villamoson ahogy a Városmajor mellett elsuhan s látom a padokon a bokáig összegörnyedt, didergő, fázó, vacogó embereket, mert hát mégis csak azok a társadalom perifériáján evickélve néha rosszabb sorsban mint az állatok.....Tényleg ennyi tellik tőlünk akik otthon a fűtött szobában hajtjuk nap mint nap álomra a fejünket, hogy még egy sajnálat sem lengi be a szívünket???
Sokszor gondolkoztam már rajta, ha én is odajutnék biztos, hogy nem bírnám másképp csak piával eszméletelen sok piával, hiszen ezt épp elmével elviselni nem lehet.
Nem mindenki egyforma vannak erősebb és gyengébb emberek, vannak akik a jég hátán is megélnek és vannak akik nem. Egy ember életét nem tudhatjuk, miért kell rögtön azt mondani, hogy utálom a csöveseket. Miért kell ítélkezni...most 2010ben nem olyan egyszerű munkát találni annak sem aki előtte megfürdik és szépen felöltözik na és akinek erre nincs lehetősége....
Én fázós vagyok nagyon most is a csontomig érzem azt a hideget amit azok az emberek éreznek most kinrt a hideg télben és szélben...
Nem baj tőlem holnap is fog valamelyikőjük egy 100.ast kapni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése